Tudatosság

Tudatosnak lenni azt jelenti, nem hagyom, hogy a külső körülmények határozzanak meg engem. Belül teljesen stabil vagyok, bármekkora hullámok is legyenek a fejem felett, tudom hogy ki vagyok és merre tartok.

Az elmúlt évek tele voltak olyan eseményekkel, amelyek teljesen felforgatták a belső és külső világunkat.

A külvilág helyett én a belső világra helyezem most a hangsúlyt és kicsit más szemszögből közelítem meg a helyzetet.

Az események, amelyek globálisan érintenek minket nagyon meghatározóak, ám mindenki másképp reagál ugyanarra a hírre. Van, aki a járványtól fordult be teljesen, míg mások könnyedebben vették az akadályt. Többen váltak szorongóvá, depresszióssá, korábbi önmagukhoz képest szinte „kifordultak” önmagukból.  

Mások a háborús helyzetre reagálnak rosszabbul, vannak akiket szinte megbénít a félelem, aggódnak, féltik a családjukat, gyermekeiket, félnek az esetleges következményektől, lehetséges negatív végkimeneteltől, ami még ránk vár(hat).

Egy korábbi bejegyzésemben írtam a generációs terhekről, azokról a tudattalan, hozott érzésekről, amiket, mint egy batyut kapunk örökségül. Ebben a puttonyban benne van minden, amit az őseink átéltek, megszenvedtek. Mindenki arra rezonál, ami a generációs sebe.

Nem kell messzire visszamenni a történelemben, alig száz év telt el az első világháború óta, utána jött a második világháború annak minden szörnyűségével együtt, majd az azt követő, nem túl nyugalmas időszak. Hatalmas veszteség ért mindenkit, sokan vesztették el a családjukat, egzisztenciájukat, barátaikat, a félelem mindennapos volt.

A kollektív tudatban, a saját tudatalattinkban ott rezegnek ezek az események, és mindannyian reagálunk arra, ahol a saját sebünk van. Félünk, mert mi lesz ha…? Mi lesz, ha megismétlődik az, ami volt?

A mostani események egyéni szinten lehetőséget adnak arra, hogy tisztuljunk: a felszakadt sebeket már ki lehet takarítani, be lehet kenni, tiszta kötést lehet rá tenni, így elindulhat a gyógyulás. Ha fizikai sebről lenne szó, látnád a folyamatot, és megnyugodnál, hogy igen, gyógyulsz. De most legbelül félsz, ez egy láthatatlan seb, így nehezebb türelmesnek lenni és bízni abban, hogy minden rendben lesz.

Mit tehetsz most?

Indulj el az önismeret útján. Ismerd meg a saját sötét szobádat, ahova eddig nem mertél bemenni. A segítség gyógyítólag hat a lélekre, ahogy tudsz, segíts a háború elől menekülőknek, vagy segíts olyan személynek, családoknak, akiknek úgy érzed, segítened kell. De ezek mellett ne felejtsd el, hogy magadat is gyógyítanod kell, hiszen ha Te stabil vagy, ha Te jól vagy, akkor a családod, a világod is rendben van.  Erős, stabil emberekre pedig nagy szükség van, ma nagyobb, mint eddig bármikor.